A Petőfi Irodalmi Múzeumban látható a PesText visegrádi szép könyveket bemutató, Négyszer szép – Válogatás a visegrádi országok legszebb kortárs illusztrált gyerekkönyveiből kiállítás, amelyen gyerekkönyvek mint műtárgyak mutatkoznak be. A tárlat a grafikai kivitelüket tekintve legszebb cseh, lengyel, szlovák és magyar könyvekből ad válogatást. E tárlat apropóján megrendezett háttérbeszélgetés középpontjában a V4 országok gyermekillusztrációi és a különböző trendek álltak.
A beszélgetés első felében Révész Emese, a tárlat kurátora Nagy Diána és Gerla Alexandra illusztrátorokat kérdezte a hazai gyerekillusztráció helyzetéről a környező országok tükrében. Gerla Alexandra, aki Lengyelországban nevelkedett és ott is nőtt fel, elmondta, hogy a két piac mássága az oktatás különbségéből is adódik. Míg a lengyeleknél létezik illusztrátor-képzés, addig itthon jellemzően grafikusok készítenek rajzokat a gyerekkönyvekhez.
Gerla a krakkói Képzőművészeti Akadémián végzett az illusztrátor szakon, majd ott is doktorált, míg Nagy Diána a MoME grafikus képzésén tanult. Nagy hozzátette: az ő szerencséje az volt, hogy akkor még ott tanított Pálfi György, aki határozottan képviselte az illusztrációs vonalat. „Még a Bolognai Gyermekkönyvvásárra is elvitt minket, hogy képbe kerüljünk a nemzetközi trendekkel, sőt harmad- és negyedévesként kötelező volt neveznünk is erre az eseményre egy fikciós, majd egy non-fiction munkával”– mesélte Nagy Diána, aki először egy Móricz Zsigmond-vershez készített rajzokat, majd a következő évben baktériumokat ábrázolt különféle háztartási részletekben.
Az oktatási különbségeken túl nagy eltérés van még a szöveg és a kép arányában is. Míg a lengyelek előszeretettel adnak ki képhangsúlyos köteteket, például silent bookokat vagy papírszínházat, addig nálunk a gyerekkönyvkiadás még mindig szövegközpontú, annak ellenére, hogy az elmúlt tizenöt évben erős elmozdulás figyelhető meg az illusztrációs kötetek felé. Gerla is úgy látja, hogy a hazai piac az illusztrációra még mindig szükséges rosszként tekint és, ahogy a gyerekek egyre inkább önállóan olvasnak, a könyvekből fokozatosan úgy tűnik el a kép. Pedig a képeskönyv a verbalitást is fejleszti, hiszen arra buzdít, hogy továbbgondoljuk az adott történeteket, hogy a képzeletünk kibővítse az olvasottakat.
A beszélgetőpartnerek megállapították: nagyon sok rettenetes lapozó és gyerekkönyv van a magyar piacon, ami azért gond, mert ha már a kezdet kezdetén igénytelen illusztrációkkal fertőzzük a gyerekeket, akkor később, felnőttként is más lesz a képi látásmódja.
Szó esett a papírszínházakról is. Ez a műfaj más befogadói szemléletet vár a gyerektől: itt nézőként, és nem olvasóként van jelen. A nagy lapokon szereplő képek megelevenednek előtte, amikor a mesélő a hátlapokon található szövegeket elolvassa. A történet így vizuálisan és akusztikusan jut el a kicsikhez. Az illusztrátorok számára ebben a műfajban az jelenti a kihívást, hogy erősebb kontrasztokkal, élénkebb színekkel kell dolgozniuk.
Gerla elmondta még: Lengyelországban nagy kultusza van az illusztrációnak, de mivel a lengyel nyelv nagyon pontos, ezért a rajzok célja nem a szöveg magyarázása. Ezek inkább képi asszociációk, amelyek friss és új szemléletet hoznak be.
Révész summája szerint itthon még hiányzik a designer szemlélet ahhoz, hogy a kiadók bátrabban nyúljanak az illusztrációkhoz. Nagy Dia hozzátette: az elmúlt tíz évben itthon is sokat alakult a helyzet, több igényes kiadó jött létre, akik be merik vállalni a merészebb könyveket is és azokat is, amelyek valóban ízléses és igényes illusztrációval jelennek meg.
A beszélgetés második felében Szekeres Nikoletta kérdezte a kiadókat, Csányi Dórát (Csimota Kiadó), Kovács Esztert (Pozsonyi Pagony Kiadó) és Flóra Peťovskát (Csirimojó Kiadó) e témában. A Csimota 2003-ban alakult, Csányit elsősorban a francia és olasz gyerekkönyvpiac szólította meg. Az illusztrációk gazdagsága, minősége és a merész témák bevállalása tetszett neki. A 2001-ben indult Pagony a kortárs magyar gyerekkönyvekre fókuszál, kínálatuk 60%-a hazai alkotó műve. A magyar mellett ma már hangsúlyosan a holland és a német gyerekkönyvekre koncentrálnak. Kovács úgy látja, hogy a német gyerekirodalom a szöveg-kép arányát tekintve közel áll a magyarhoz. Ők is azokat a köteteket szeretik, ahol dominánsan van jelen a szöveg. Kovács a hollandokban azt szereti, hogy felnőttként, partnerként kezelik a kicsiket. Ezt a szemléletet igyekszik átvenni a Pagony is, amit a Nagyra tartjuk a kicsiket! mottójában is hirdet.
A Csirimojó friss kiadó, 2008-ban alakult: műfordításköteteket ad ki. A cseh vonal a legerősebb náluk, szeretnék megmutatni, hogy A kisvakondon túl is van élet. A cseh piac mellett figyelik a szlovákot és a lengyelt is, és idővel megpróbálnak saját projektekbe is belevágni. Peťovska elmondta: a csehek is felnőttként kezelik a gyerekeket és az illusztrációk terén is bevállalósabbak, mint a magyarok.
A három kiadónak egyaránt voltak nagy bevállalásai. A Csimota Piroska és a farkas kötetével elindított egy olyan sorozatot, ami egyetlen leírt mondat nélkül meséli el az adott történetet. Ez ugyan nem találkozott a közönséggel, viszont a sorozat első két darabját Bolognában beválogatták a legszebb 150 illusztrált mesekönyv közé. Csányi szerint a közönség ízlését formálni, látószögét tágítani leginkább azzal lehet, ha a piacon megjelennek új kis kiadók, akik bátrak és lelkesek. Ilyen a Csirimojó is, akik nagyon idealisztikusan kezdtek a könyvek kiadásába. Még most is próbálnak nem a piaci igények szerint gondolkodni. Ők adták ki például Petr Sís A fal című mesét, ami igen merész vállalkozás volt, mivel eléggé csehszlovák a történet közege. Peťovska hisz abban, hogy itthon is megtalálja ez a mű a közönségét, mivel általános igazságokat fogalmaz meg.
A kiadók képviselői egyetértettek abban: kénytelenek lavírozni a művészi színvonal és a piac igényei között, mert másképpen nem tudnak fennmaradni. Csányi elmondta: vannak olyan köteteik, amelyekről tudják, hogy csak kis réteget fognak megszólítani, mégis kiadják. De a művészi könyvek kiadását is egy gazdasági struktúrában kell kiokoskodniuk. Megállapították: itthon az is gond, hogy a szülők szeretik burokban tartani a gyereküket. Bizonyos témákról nem szívesen olvasnak nekik, pedig erre is nagy szükség lenne.
Nyitókép: Lina Kivaka/Pexels
